A közelmúltban is sok kellemetlenség érte az embert, pusztán azért, mert motorozott. Egyetlen pozitívum a dologban, hogy némileg (persze koránt sem bőkezűen) mérsékelték a motorosok által fizetendő autópálya díjat. Senki sem vitatkozna azzal, hogy egy 200 kg-os motor jóval kevésbé terheli az útpályát, mint egy 9 fős egyterű, amely szintén egy kategóriában volt a motorkerékpárral.Szerencsére ennek már vége, hála az RRace Mono-nak. Anno, a pályamatrica fizikai valójában is létezett. Sokunknak eszébe jutott a kérdés, hogy hova is ragasszuk fel. Talán a sisakplexire? De mindegy volt. "Kit érdekel, vedd meg". Szerencsére ennek is vége már, hála Imhotepnek.
Ugyanakkor számos más rendkívül kellemetlen dologban nem történt előrelépés, sőt néhány dolog jelentősen rosszabb lett. Íme az első problémám:
Szaporodnak a fémérzékelős (valami kapacitív franc) közlekedési lámpák. Egy túlnyomórészt alumínium és műanyag felépítésű apró járművet a készülék képtelen figyelembe venni. Akár órák hosszat is ácsoroghatnék a lámpa előtt, nem fog váltani. Ha esetleg többen megyünk és észrevesszük, hogy hol helyezkedik el az aszfaltban az érzékelő négyszöge, megpróbálunk többen is ráállni, hátha leesik a tantusz. Néha sikerül. Mit lehet tenni ilyen esetben?
- Ha van a lámpa előtt némi hely, csorogjunk túl a felfestésen, hátha a mögöttünk jövő autó vezetője előrébb áll. Ekkor vált a lámpa.
- Ez igazán remek ötlet, csak egy-egy elhagyatottab útkeresztezősésben nehéz a tűző napon talpig védőfelszerelésben álldogálni arra várva, hogy talán fél óra múlva felbukkan egy autó.
- A törvény őrei, ha megpillantanak feltétlenül érdeklődni fognak, hogy mit is keresek én a felfestés előtt. A legkevésbé sem érdekli őket a fémérzékelős történetem.
- A mögöttem álló nyugdíjas nem gurul előrébb. "Hülye motoros, már nagyon sietne." Ezzel letudja a dolgot és továbbra is egyhelyben ácsorog a Swift-tel.
- Ha nem jön senki mögöttem, nincs esélyem átkelni a kereszteződésen. Óvatosan körülnézek és negyed óra múlva mérsékelt sietséggel távozom a helyszínről a piros lámpa ellenére.
- Ez ellentmond a közlekedési lámpa jelzésének.Tehát szabálytalan.
- Amennyiben a fentebb említett, távolabb álldogáló nyugdíjas ezt meglátja, talán előre fog gurulni. És láss csodát: a lámpa zöldre vált. Ekkor a nyugdíjas ezt fogja gondolni: "Tahó motoros, nem tudta kiváni ezt a tíz másodpercet?!"
- Esetleg leállíthatod a motort és a több mázsás testet áttolod valahogy a másik útra és ott elindulsz...
Aztán itt van még az az eset, amikor az érzékelőt nem az elágazáshoz telepítik, hanem akár száz méterrel hátrébb is, hogy csak lassítani kelljen az autósnak. Ez abszolút védhetetlen, mert észre sem veszem!
Mire is jó a motoros szempontjából az érzékelő? Semmire. A sietősebbeket mindenképpen szabálytalanságra kényszeríti. A szabálytisztelőket pedig kínos, hosszú várakozásra ítéli, hála Imhotepnek! Minek is? A motoros nem ember...
Minden kedves kereszteződést tervező közlekedésmérnöknek és érzékelőgyártónak örömökkel teli motorozást / robogózást kivánok néhány ilyen "modernizált" elágazásban!
